Pongrácz Lajos

(1815 - 1899)

Pongrácz  Lajos  1815. február 15-én született Felsőtúron. A      Pongráczok  ősi családja Liptó megyéből származik. A múlt század elején telepedtek le Hont megyében. A felsőtúri ág tagjai nagy műveltséggel rendelkező, társadalomtudományokkal és művészetekkel foglalkozó középnemesek voltak.

Pongrácz Lajos gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán és Vácott végezte, majd 1830-tól a pesti egyetemen  bölcsészetet és jogot tanult. Ezután Hont megyében szolgabíráskodott. Nagy lelkesedéssel  vett részt a reformkor politikai küzdelmeiben. Kossuth lapjának, az 1841-től megjelenő Pesti Hírlapnak állandó honti levelezője volt. Az 1848-as szabadságharc eseményeit a Honti Krónika című havilapjában örökítette meg. Nemcsak  tudósító, hanem tevékeny résztvevő is volt: Kossuth Pénzügyminisztériumában az adó- és pénzügyi osztályon titkárként dolgozott, a  szabadságharcban (Hont megyében és Pesten) nemzetőr volt. A  szabadságharc bukása után az Alföldön, majd 1861-től Hont megyében látott el különböző közigazgatási feladatokat.

Irodalmi pályafutása pesti diákéveivel kezdődött. 1838-ban adta közzé első verseskötetét Érzemények címmel.  Második  kötete ugyanabban az  esztendőben  látott napvilágot Kárpát-uti zengemények címmel. Hont megyében adott ki irodalmi  lapot  Honti Literatúrai Füzér elnevezéssel,  melyben főleg saját írásait közölte. Versíráson kívül más műfajjal is próbálkozott: írt útirajzokat, történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokat, történeti dokumentumokat.

Pongrácz  Lajos  Ipolyságon  az  1860-as  években  kezdte el sokoldalú társadalmi és kulturális  tevékenységét.  Három  évig volt a Hont megyei Kaszinó igazgatója, később választmányi tagja. A kaszinóban felolvasásokat, táncestélyeket és koncerteket vezetett be. 1868-ban megalapította az Ipolyság Mezőváros Szépítészeti Anyagi Jólétét Elősegítő Társulatot, melynek első elnöke volt. Ipolyság neki köszönhette a sétateret, az utcák  kikövezését s a város éjjeli kivilágítását is. Az 1870-es években Műkedvelő Kört alapított. Egy időben az ipolysági iskolaszék elnökének szerepét is betöltötte. Részese volt az Esztergom – Nána –  Csata – Ipolyság vasút  létrehozásának  is. Egész  életében  lelkes  híve  volt  a  múzeumügyeknek. Évek hosszú során át gyűjtött Drégely várával  és  Szondy  Györggyel kapcsolatos dokumentumokat, tárgyakat. Munkájának szépirodalmi nyoma is van: Drégely vára címmel történelmi elbeszélést írt. 1884-ben állította össze és szerkesztette meg egyik legjelentősebb művét, a szépen illusztrált Szondi-Albumot, melyben többek között a hős várvédőről és Drégely váráról szóló versek, valamint történeti és régészeti tanulmányok kaptak helyet.

A közéleti  tevékenység, a szépirodalmi  munkásság és a történeti kutatások mellett  Pongrácz Lajos  nagy gondot  fordított a  néphagyományokra  is. Szerette a falusi életet, tisztelte a parasztokat, fontosnak tartotta, hogy hagyományaik fennmaradjanak az utókor számára. Felsőtúron, Ipolyságon és a környékbeli falvakban gyűjtött népdalokat, melyeket Ipoly táji népdalok címmel küldött el Erdélyi Jánosnak.

Pongrácz Lajos 1889-ben idős kora  és betegsége miatt nyugalomba vonult és Pestre költözött. A fővárosban hunyt el 1899. augusztus 10-én. Felsőtúron, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Lajos Pongrácz

(1815 - 1899)

Lajos Pongrácz sa narodil 15. februára 1815 v Horných Turovciach. Rodina Pongráczovcov pochádza z Liptova. Do Hontianskej župy sa prisťahovali v minulom storočí. Členovia hornotúrovskej rodinnej vetvy boli veľmi vzdelaní občania  zaoberajúci sa vedou ako i umením.

Lajos Pongrácz navštevoval Gymnázium v Banskej Bystrici a v maďarskom meste Vác, od roku 1830 študoval humanitné vedy a právo na univerzite v Pešti. Po ukončení štúdií pôsobil ako  sudca  v Hontianskej župe. S veľkým odhodlaním sa zúčastňoval politických reforiem.  Bol stálym prispievateľom do  novín Pesti Hírlap, ktoré vychádzali od roku 1841.  Revolučné udalosti z roku 1848 zvečnil v mesačníku Hontianska Kronika /Honti Krónika/. Bol nielen korešpondentom udalostí, ale do revolúcie sa aj priamo zapájal: pracoval ako sekretár  na daňovom a finančnom oddelení ministerstva, bol vojakom v boji za slobodu a nezávislosť. Po páde revolúcie pôsobil na Dolnej zemi, od roku 1861 v Honte zastával niekoľko funkcií vo verejnej správe.

Jeho literárna kariéra sa začala počas študijných rokov. V roku 1838 mu vychádza prvá zbierka básní pod názvom Pocity /Érzemények/. V tom istom roku vychádza druhá zbierka pod názvom Hudba Karpát /Kárpát-uti zemgemények/. V Hontianskej župe vydal literárny časopis pod názvom Hontiansky literárny povrázok /Honti Literetúrai Füzér/, v ktorom uverejnil hlavne svoju tvorbu. Okrem písania básní sa zaoberal aj písaním cestopisov, historických a literárnovedných štúdií, historických dokumentov.

Lajos Pongrácz začal svoju všestrannú sociálnospoločenskú a kultúrnu činnosť v roku 1860. Počas troch rokov pôsobil ako riaditeľ Kasína v Hontianskej župe, neskôr sa stal členom jeho výboru. V kasíne usporiadavali literárne čítania,  tanečné zábavy, koncerty. V roku 1868 založil Spoločnosť pre rozvoj a zveľaďovanie mesta Šahy, ktorému bol prvým predsedom. Šahy môžu jemu ďakovať za vybudovanie pešej zóny, vydláždenie chodníkov a tiež za pouličné osvetlenie mesta.  V roku 1870 založil Krúžok milovníkov umenia. Na istý čas bol aj predsedom šahanskej školskej rady. Stál aj pri vybudovaní železničnej trate Ostrihom – Nána – Čata – Šahy. Celý svoj život bol horlivým milovníkom múzeí. Počas niekoľkých rokov zbieral materiály, predmety  a dokumenty týkajúce sa  hradu Drégely a Györgya Szondyho.  Táto jeho práca má aj literárnu stopu: napísal historickú novelu Hrad Drégely /Drégely vára/.  V roku 1884 zostavil a redigoval jedno zo svojich najvýznamnejších diel,  ilustrovaný Album Szondiho /Szondi-Album/, v ktorom našli uplatnenie medzi inými aj básne o hrdinskom hradnom strážcovi, o hrade Drégely, ako i historické a  sčasti  aj archeologické štúdie.

Popri  aktivitách  vo verejnom živote, literárnych prácach a historických bádaniach Lajos Pongrácz veľkú pozornosť venoval aj  ľudovej tradícii - folklóru. Obľuboval dedinský život, ctil a vážil si roľníkov, za dôležité pokladal uchovanie trradícií pre budúce generácie. V Horných Turovciach, v Šahách a  okolitých dedinách zbieral a zapisoval ľudové piesne, ktoré pod názvom Ľudové piesne z oblasti Ipľa /Ipoly táji népdalok/ poslal Jánosovi Erdélyimu.

Lajos Pongrácz v roku 1889 kvôli svojmu pokročilému veku a zlomenému zdraviu odišiel do dôchodku a odsťahoval sa do Pešti, kde  10. augusta  1889 umrel. Pochovaný je v rodinnej hrobke v Horných Turovciach.